„Mindenhol látni az óaranyt, a barnát, a rezet, ehhez jön még a zöldeskék, az azúr, amelyik szétfolyik az ég kékjében….Milyen szép a sárga!”
(Van Gogh 1888)
A napraforgók július közepén a legszebbek, mert aranysárga szirmukkal festői látványt nyújtanak. Egy-egy tányér napraforgóban kb. 2000 pici virág nő, és ennyi magot is terem. Az apró virágok spirálszerű, geometrikus elrendezése az ún. Fibonacci-spirál vagy arany spirál és ez azt jelenti, hogy minden egyes napraforgó tulajdonképpen egy virággal ábrázolt számsor. A természet fantasztikus formákat mutat, ezt a Fibonaccit például több növény és állat is produkálja. A fiatal napraforgókra jellemző a heliotropizmus, keletről nyugatra követve a nap mozgását, evolúciós előnyhöz juttatva a növényt, hiszen így 5x annyi rovart vonz beporzásra. Éjjel aztàn visszafordul keletre a legjobb pozícióban fogadva a hajnali napfényt.
Van Gogh napraforgókat
ábrázoló festményei (1888) mindmáig a leghíresebb művei. 1888 nyarán lenyűgözte
őt a nyári nap bősége és a sárga szín, mely lehet fakó kénsárga, citromsárga
vagy fakóarany. Az egyik ilyen napraforgós festményét a „Híres festők” című
kiadványból fotóztam ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése