KÉKFESTÉS
Indiából származik ez az évezredes textilfestő technika. Az
“indienne” kelmék kereskedők révén jutottak el hozzánk. A fehér mintás, kék
hátterű szép kelmék kék-fehér porcelánhoz hasonlítanak. Dúcfaragók készítették
a mintafákat, elsősorban dió-, körte- vagy szelídgesztenyefából, mert ezek
könnyen faraghatók és nem repednek. Gazdag mintakincs alakult ki az évszázadok
alatt, virágos, leveles, indás minták, csíkminták vagy akár egy-egy jelenetet
ábrázoló minta.
A vásznakat először kifőzték, öblítették, szárították,
keményítették, mángorolták, majd tarkázó legények mintázták őket, „nyomtatás
formával hímeket csináltak”. Titkos, évszázados receptek alapján készült hozzá
a könnyen kenhető pép, a fedőmassza. A mintázott vásznakat indigóval
megfestették a festőházak fekete konyháiban. A festéket az Indigofera tinctoria
növényből nyerték. A kelméket aztán szárították, mángorolták és keményítették.
Volt, ahol a fényezett anyagot kedvelték. Kendők, abroszok, kötények,
mindenféle viselet, ágynemű, függöny készült a kék-fehér kelmékből.
A kékfestő műhelyek apáról fiúra öröklődtek. A Kovács család 1878
óta foglalkozik kékfestéssel. Ezerféle minta közül választhatunk, láthatunk szép régi mintafákat is.
Kovács Kékfestő
Szentendre, Bogdányi út 36
Felhasznált irodalom:
Domonkos Ottó: A magyarországi kékfestés, Corvina, 1981
A könyvet a Központi Antikváriumban leltem pár éve. Lásd a régi könyvek híres boltjáról való fényképeimet itt: